Hírek

Sirály

2020 március 26. csütörtök, 17:04

Emlékezetes Sirály rendezések az elmúlt 20 évből, a teljesség igénye nélkül.

Sirály

Bárka Színház: Sirály – Rendezte: Szász János

A 2008-ban Szász János rendezésében bemutatott előadás nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Ebben a változatban, az eredeti szövegkönyvvel ellentétben, Szorin meghal a nyílt színen, de ezt Dorn doktoron kívül senki sem veszi észre, aki erről tapintatból nem szól. Az előadásban nem ez volt az egyetlen újítás. A Revizor így írt róla: “Szász rendezését egyébként is a különféle, teljesen összeegyeztethetetlen ötletek, megoldások jellemzik; a stílusok szervetlenül elegyednek, az iróniát felváltja a sült naturalizmus, az orosz – vagy annak vélt – hangulatot valamiféle bergmani suttogásokkal és sikolyokkal hangszerelt téboly”.

Sirály a Nemzeti Színházban. Fotó: Znamenák István

Nemzeti Színház: Sirály – Rendezte: Alföldi Róbert

Alföldi Róbert 2013-ban rendezte meg Csehov egyik leghíresebb drámáját. Érdekesség, hogy előtte Szász János rendezésében ő játszotta Trigorin szerepét. A színész, rendező, színházigazgató az MTI-nek elmondta: egyrészt azért választotta a Sirályt, mert a szerepeire nagyon jó színészek vannak a Nemzeti társulatában, másrészt azért, mert olyan alapvető kérdéseket tárgyal, mint hogy mit jelent a vágy, a színészet, a művészet, a magány, a szerelem, mit jelent az, hogy híresek akarunk lenni, vagy az, hogy nincs pénzünk.

Fehér Balázs Benő rendezése az Átriumban. Fotó: Kultúrbrigád

Átrium: Sirály – Rendezte: Fehér Balázs Benő

Fehér Balázs Benő rendezése azzal tér el elődei munkáitól, hogy főként a színházat érintő filozófiai és gyakorlati kérdésekkel foglalkozik. Ez az új nézet pedig azonos lehet Trepljov lázadásának gondolatiságával. Az előadást nem csak Fekete Ádám dramaturgiájának köszönhető színes szleng szöveg dobja fel, hanem a szereposztás is. Arkagyina szerepében Oszvald Marikát láthattuk, akiről így vélekedett az Apokrif: “Játéka kiegyensúlyozott, nem maníros, csak ahol a szerep is megkívánja. Kaszás Gergővel (Trigorin) – akivel egy pillanatig sem keltik egy szerelmespár látszatát – közös jelenetükben egy érett nő higgadtságával és reális érveivel ellensúlyozza az író infantilis és kamaszos kitöréseit.”

Sirály a Katona József Színházban. Fotó: Katona József Színház

Katona József Színház: Sirály – Rendező: Ascher Tamás

Ascher Tamás 2015-ben állította színpadra a Sirályt, Radnai Annamária fordításában. A jól sikerült fordításnak köszönhetően a szituációk világosabb, érthetőbb formát kaptak. Ascher rendezése finoman stilizált, maira hangolt. A díszlet egyszínű, szürkés árnyalatai mintha a szereplők lelkivilágát tükröznék. “A színészek folyamatos intenzitással léteznek a színen, mindenki reagál mindenre; apró gesztusok, félbehagyott mozdulatok gyakorta többet árulnak el a figurákról, mint megannyi szó. A sűrűsödő magány, a tehetetlenség, a kapkodó részvétlenség, az empátiahiány, a kétségbeesetten kicsikarni próbált boldogság gesztusai maradnak a mellékszereplők koncentrált alakításaiból a legemlékezetesebbek.”, számolt be róla Urbán Balázs a szinhaz.net-hasábjain.

Láng Annamária és Nagy Zsolt a Sirájban (fotó: Erdély Mátyás)
Láng Annamária és Nagy Zsolt a Sirájban (fotó: Erdély Mátyás)

Krétakör Színház : Siráj – Rendező: Schilling Árpád

Új formák kellenek” – mondja a lázadó fiatal író, Kosztya Trepljov a Sirály első felvonásában – majd a negyedik felvonásra rájön: “Mindegy, hogy új, vagy régi forma…“. Nagyjából ezt az utat járta végig a Krétakör társulata is a Sirállyal való munka során, amíg eljutott egy olyan minimálisra redukált formavilághoz, amelyben szinte semmi sincs, csak néhány színész: emberek, akik élnek, szeretnek, szerepet játszanak, hazudnak maguknak és hagyják, hogy hazudjanak nekik, boldogságra, szerelemre, sikerre vágynak – és semmi se várja őket, csak az elkerülhetetlen kudarc.

A teljes előadás megtekinthető az alábbi videóban: